E-3 Sentry További képek

 

Kifejlesztés | Háromnézeti rajz és műszaki adatok | Bevetések | Fotóalbum

 

Az amerikai légierő és a NATO légtérellenőrző repülőgépe. A törzsére egy nagy Westinghouse lokátort erősítettek. A radar 9,1 m átmérőjű, 1,8 m vastag és 4,2 m-rel van a törzs felett. A benne lévő radar alrendszer képes működni a földfelszíntől a sztratoszféráig szárazföld vagy tenger fölött egyaránt. Hatótávolsága több mint 375 km alacsonyan repülő gépek és még több közepes és nagy magasságban repülő gépek esetében. A radarba saját-idegen felismerő rendszert is integráltak. Mobilitása nemcsak azt jelenti, hogy bárhol bevethető, de biztonságosabb is, mint a fixen beépített földi radarállomások. Légi utántölthetősége miatt akár napokig a levegőben maradhat.

Kifejlesztés: 1970. július 23-án nyerte el a Boeing az EC-137D típusjelzésű légtérellenőrző gép szerződését. Az E-3 típusjelzést később kapta. A gépet a Boeing-707-320 bázisán építették, kezdetben nyolc Pratt & Whitney TF-33 hajtóművel, majd hogy kijöjjenek a költségvetésből, mégis néggyel. Az első példányt 1977. március 24-én adták át a légierőnek.

Feladata: helyzet-információt szolgáltatni a saját harcigépeknek, felderíteni az ellenséges gépeket és hajókat, és erről informálni a saját erőket (korai riasztás). Ugyanezeket az információkat elküldheti más harci egységeknek és a hátországi parancsnoki központoknak is. Levegő-föld hadműveletekben közvetlen információkat szolgáltat a csapásméréshez, felderítéshez, légiszállításhoz és a földi támogatáshoz. Egyúttal információt szolgáltat a parancsnokoknak is a hadművelet irányításához. Légvédelmi feladatkörben az E-3 felderíti, azonosítja és befogja az ellenséges repülőgépeket és rájuk vezeti a saját egységeket. Békeidőben még az amerikai vámhivatalnak is segítenek a drog- és más csempészek ellen.

 

 

Műszaki adatok

Gyártó: Boeing
Hosszúság: 40 m
Fesztáv: 39,7 m
Magasság: 12,5 m
Radar méretei: átmérő: 9,1 m; vastagság: 1,8 m; 3,33 m magasan van rögzítve a törzshöz
Üres tömeg: nincs adat
Tankolható üzemanyag: nincs adat
Maximális felszállótömeg: 156 150 kg
Hajtómű típusa: Pratt and Whitney TF33-PW-100A
Hajtóművek száma: 4
Hajtómű teljesítménye: 94 kN
Maximális sebesség: 850 km/h
Utazósebesség: 580 km/h
Maximáis repülési idő: 11 óra légi utántöltés nélkül
Szolgálati magassági határ: 8800 m
Személyzet: 4 fős hajózószemélyzet és 13-19 operátor a feladattól függően
Hadrendbe állították: 1977
Bevetették: Öböl-háború, délszláv válság
Üzemeltető országok: USA, Nagy Britannia, Franciaország, Szaúd Arábia, Japán (B-767)
Ára: 300 millió USD
Ismert változatok: nincsenek

 

Bevetések: természetesen a Sentry-k is szolgáltak az Öböl-háborúban, sőt az elsők között telepítették őket. 120 000 szövetséges bevetéshez nyújtottak támogatást, többek közt a 40 légicsatából 38-hoz. Az adatrögzítő képességének köszönhetően a világon először az egész légiháborút percről percre rögzítették.

Továbbfejlesztés: a 2001-ben befejeződött Block 30/35 fejlesztés négy jelentős területet érintett: 1.) Passzív elektronikai felderítőeszközöket építettek bele, amelyekkel földi és légi elektronikus jelforrásokat képes felderíteni és azonosítani. 2.) Közös taktikai információcsere-rendszer, amely biztonságos, lehallgatás és zavarás ellen védett csatornán továbbítja a harci gépek és harcálláspontok információit. 3.) A számítógépek tárolókapacitásának bővítése. 4.) GPS telepítése. Kisebb fejlesztések: navigációs, kommunikációs és számítógépes rendszerek. A számítógépek által számolt adatok grafikusan vagy táblázatok formájában jelennek meg az operátorok konzoljain.

 

Fotóalbum
Klikkelj a képekre, hogy teljes méretben lásd! Figyelem, minden kép ugyanabban az ablakban nyílik!

A NATO 50. születésnapjára díszfestéssel ellátott E-3. Rajta van a magyar zászló is!        

 

Vissza az elektronikai hadviselés-főoldalra