EF-111 Raven További képek

 

Az F-111 elektronikai zavaró és lefogó változata. Feladata a támadó kötelék elektronikai támogatása, az ellenséges radarok, a kommunikáció zavarása. Az alapgép kitűnően alkalmas volt elektronikai hadviselésre való átalakításra manőverezőképessége, teljesítménye, szerkezeti erőssége miatt. Az F-111-est éppen arra tervezték, hogy kis magasságon, nagy sebességgel behatoljon az ellenséges területre és ott harci feladatot végrehajtson.

Az EF-111 program 1972-ben kezdődött. A Grumman nyerte el a szerződést, hogy alakítson át két F-111A-t. A gépek 1975-re készültek el, az első '77 márciusában, a második májusban repült először. A típust 1981-ben állították hadrendbe, az utolsó példányt 1984-ben adták át a légierőnek. Összesen 42 gépet alakítottak át darabonként 25 millió dolláros költséggel. A program teljes költsége 1,5 milliárd dollár volt.

Az átalakítás külső szemmel is jól látható: a törzs alatti 4,85 m hosszú, kenuformájú hozzátoldás és egy nagy gumó a megerősített függőleges vezérsíkon. Ezekben vannak a nagyenergiájú zavarórendszer antennái és az ellenséges radartevékenység detektorai. A teljes beépített felszerelés több mint három tonna. Ezen kívül fegyvereket nem függesztenek rá. A belső módosítások közül a legjelentősebb a pilótafülke átalakítása. A jobboldali ülésben foglal helyet az elektronikus hadviselést végző tiszt, akinek feladata navigálni, kezelni a terepkövető rendszert, előre beprogramozni a zavaró taktikát, majd a bevetés alatt kezelni és figyelni a zavarást. A korábbi zavarógépek rendszereinek kezelése több tisztet is igényelt.

Zavaró elektronika: egy AN/ALQ-99E zavaró alrendszer, amely a haditengerészet ALQ-99 rendszerének egy fejlesztett változata. Az új rendszer gyorabban képes detektálni és azonosítani az ellenséges rádióforgalmazást, automatizáltabban működik, a fejlettebb számítógépfunkciók kifinomultabb zavarási lehetőségeket nyújtanak, függetlenebbek zavarjelei és nagyobb frekvenciasávban is működnek. A rendszer figyeli a befogott radarjeleket, analizálja és az adatbázisban tárolt jelekhez hasonlítva azonosítja. Amikor a fenyegetést azonosította, a megfelelő ellenintézkedést foganatosítja, de ez manuálisan is kapcsolható. Az új jelekre a számítógép megtanítható akár a fedélzeten elmentve, akár egy kazettáról feltöltve. A programozás öt perc alatt kicserélhető a plug-in rendszernek köszönhetően. Egy N/ALQ-137 önvédelmi alrendszer és egy AN/ALR-62 elektronikus tevékenység-riasztórendszer is van minden EF-111-esen a radarirányítású légvédelmi tüzérség és az ellenséges repülők, rakéták ellen. 1994-ig valamennyi Raven egy jelentősebb modernizációs programon ment keresztül (AMP - Avionics Modernization Program), amelyben tíz új alrendszerrel, többek között doppler-radarral, lézergiroszkópos és GPS navigációs rendszerekkel, új kijelzőkkel, új terepkövető radarral, valamint az F-111-esek eredeti analóg repülésirányító rendszere miatti sorozatos balesetek miatt digitális irányítórendszerrel is felszerelték őket (utóbbi 1997-ben fejződött be).

A Ravent az Öböl-háborúban kiterjedten alkalmazták. Az összes gépet közel-keleti bázisokon állomásoztatták. Több mint 1300 támadó bevetésük volt, közülük igen sok mélyen az ellenséges vonalak mögött. Az összes nagyobb szövetséges támadást Ravenök támogattak, és együttműködve más elektronikus hadviselést végző géppel az iraki légvédelem gyors összeomlását okozták. Bevetés közben egyetlen EF-111A-t vesztett a légierő.

A típust 1998-ban kivonták a szolgálatból azzal, hogy szerepüket EA-6B Prowlerek és új, nagysebességű lokátorellenes Harm rakétákkal felszerelt F-16C-k veszik át. Mivel azonban nem állt rendelkezésre elegendő Prowler, 12-t továbbra is hadrendben tartottak, amíg el nem készült az összes igényelt utód.

 

 

Műszaki adatok

Gyártó: General Dynamics/Grumman
Hosszúság: 23,16 m
Fesztáv: 19,2 m
Magasság: 6,1 m
Szárnyfelület: 44,72 m2
Üres tömeg: 25 072 kg
Tankolható üzemanyag: nincs adat
Maximális felszállótömeg: 40 346 kg
Hajtómű típusa: Pratt & Whitney TF30-P-3
Hajtóművek száma: 2
Hajtómű teljesítménye: 84 kN / hajtómű
Maximális sebesség: 1,8 Mach
Szolgálati magassági határ: 13 715 m
Szolgálati hatósugár: 1495 km
Személyzet: 2 fő
Fegyverzet: nincs
Fedélzeti elektronika: terepkövető radar, AN/ALQ-99E zavaró alrendszer, N/ALQ-137 önvédelmi rendszer, AN/ALR-62 elektronikai riasztórenszer
Hadrendbe állították: 1981
Bevetették: Öböl-háború (1991)
Üzemeltető országok: csak az USA
Hadrendből kivonták: 1998
Ára: 35 millió USD
Ismert változatok: nincsenek

Fotóalbum
Klikkelj a képekre, hogy teljes méretben lásd! Figyelem, minden kép ugyanabban az ablakban nyílik!

 
       

Vissza az elektronikus hadviselés-főoldalra