F-111 Aardvark További képek

 

Az F-111 Aardvark (hangyász) a USAF valaha repült talán legellentmondásosabb harcigépe. Egy meglehetősen rosszul átgondolt koncepció terméke, amelyért elsősorban a civil védelmi vezetők voltak felelősek. A 60-as években beindították a TFX (Tactical Fighter Experimental) programot, amelybe belerángatták a légierőt és a haditengerészetet. A tervek szerint a gép egyszerre lett volna szuperszonikus vadászbombázó (A változat) és a haditengerészet nagyhatótávolságú elfogóvadászgépe (B változat). Az YF-12 és az F-14 mellett csak ez a típus képes hordozni a 150 km hatótávolságú AIM-54 Phoenix levegő-levegő rakétákat. A B változat azonban a hajófedélzeti üzemeltetésre tökéletesen alkalmatlan volt, mivel a gép tervezésekor csak a légierő igényeit vették figyelembe. Haditengerészeti változatát soha nem gyártották.

Az alapváltozat kiállítva egy korabeli bemutatón
Az F-111A 1964-ben repült először. A 60-as években kiadott Értelmező Kéziszótárban már egy kép róla, mellette a szovjet alternatívával, a MiG-21-essel (nem hiszem, hogy tényleg annak szánták). Az F-111 sorozatgyártása 1967-ben indult meg. Kezdetben borzasztó hajtóműproblémákkal küszködött. A hajtómű teljesítménye állandóan hullámzott és gyakran leállt. A NASA, a USAF és a General Dynamics közös vizsgálata eredményeképpen jelentősen áttervezték a levegőbeömlőnyílást, így ezeket a problémákat sikerült orvosolni.

Az F-111 változtatható szárnyállású repülőgép, akárcsak az F-14, vagy MiG-23/27, vagy éppen a B-1. A szárnynyilazás 16°-72,5°-ig változtatható. Ennek köszönhetően képes repülni gyakorlatilag a fák koronájának magasságától 18 km magasságig. A szárnykialakítás továbbá lehetővé teszi az alacsony le- és felszállási sebességet fékernyő, vagy tolóerőfordítás nélkül, éppúgy, mint a szuperszonikus sebességet tengerszinten(!) és a több mint kétszeres hangsebességet nagyobb magasságokban. Függőleges vezérsíkból a kéthajtóműves amerikai gépekre nem jellemző módon csak egy van, ebben inkább a Tornadókra és Rafale-okra hasonlít.

A két fős személyzet vadászgépekre nem túl jellemző módon egymás mellett foglal helyet a hermetikusan zárt, túlnyomásos pilótafülkében. De nem ez az egyetlen különlegessége a kabinnak. Baleset esetén ugyanis a gépből nem a pilóták katapultálnak, hanem az egész pilótafülke lerobban és ejtőernyővel leereszkedik. A jobboldali képen éppen ezt láthatod, de láthatsz egy FB-111-ből katapultált kabint is az FB-111 oldalán. A stabilizálást a szárny egy darabja segíti, amely a pilótafülkéhez csatlakozik. A felszínhez csapódást felfúvódó légzsákok tompítják. A katapultálás elvégezhető akármilyen magasságban és sebességnél, akár a víz alól

Az F-111 katapultálható pilótafülkéje
Katapultálás: a pilótafülke kilövése

is. A légzsákok ilyenkor a felszínre emelik és a mentőcsapatok megérkezéséig ott tartják a kabint.

Az Aardvark szárnyaiban és a személyzeti modul mögött szinte a teljes törzsben üzemanyagtartályok vannak, amelyek 4000 km-es hatótávolságot tesznek lehetővé. További ledobható póttartályokat is vihet a szárny alatti felfüggesztési pontokon. Ezért a gép módosított változatát FB-111 néven stratégiai bombázóként is használják. Fegyverterhelése is igen komoly: 11 250 kg a szárny alatti tartókon és még van egy belső bombakamrája is. A belső két pilon a szárny nyilazásának megfelelően elfordul, hogy a fegyverek mindig párhuzamosak legyenek a törzzsel, a külső tartón lévő fegyverek pedig ledobhatók, ha a szárnyakat hátra kell állítani. Hordozhat egyaránt nukleáris és hagyományos bombákat (max. 4 db atombomba), rakétákat.

Elektronika: kommunikációs, navigációs rendszer, terepletapogató lokátor, amely lehetővé teszi, hogy az F-111 földközelben is nagy sebességgel tudjon repülni éjjel-nappal, akár völgyekben, hegycsúcsokat éppen átrepülve. Ha az elektronika akármelyik áramköre felmondja a szolgálatot, a gép azonnal emelkedésbe kezd, hogy elkerülje a földhöz csapódást.

Változatok: A: alapváltozat. B: haditengerészeti változat (sosem gyártották). C: Ausztrália számára gyártott változat az FB-111 szárnyával, de az F-111A futóművével, hajtóművével és avionikájával. D: továbbfejlesztett avionikát kapott (navigáció és légiharcrakéta-irányító rendszer) és újabb hajtóműveket. E: módosított levegőbeömlő nyílások a nagyobb hajtóműteljesítmény érdekében Mach 2,2 fölött. F: az utolsó változat 35%-kal nagyobb teljesítményű hajtóművekkel és Pave Tack infravörös és elektrooptikai célzórendszerrel. Az utolsót 1976-ban állították szolgálatba. Összesen 563 darabot gyártottak a különféle változatokból. G: vadászgéppé visszaalakított FB-111. EF-111: elektronikai zavaró-lefogó gép. FB-111: stratégiai(nak szánt) bombázó.

Bevetések: Az alapváltozatot használták Dél-Kelet-Ázsiában, az E és az F változatot az Öböl-háborúban (a légicsapásokat F-111-esek kezdték 1991. január 17-én), valamint az F változatot Líbiában is, 1986-ban. Noha az F-111-eseket elsősorban éjszakai bevetésekre használták, volt egy emlékezetes nappali küldetésük is a Perzsa-Öbölben. Emlékezetes, hogy Irak miután tönkrebombázták a katonai célpontjait, felrobbantotta a kuvaiti olajkutakat, sőt az Öböl partjára nagyteljesítményű szivattyúkat telepített, amelyekkel naponta óriási mennyiségű olajat engedtek a tengerbe. Számomra az amerikai légierő legszimpatikusabb akciójával megsemmisítették ezeket a szivattyúkat, mégpdig a következő módon: Hat F-111F egymás után, nagy sebességgel, a lehető legalacsonyabban repülve közelítette meg a szivattyútelepet. GBU-15-ös lézerirányítású bombákat használtak. Miután az első gép oldotta a bombáit, kifordult és a következő gép irányította őket a célra. Aztán ez is oldotta a bombáit és megint a következő irányította őket célra. Így egyetlen gépet sem sikerült eltalálnia az odatelepített légvédelemnek és a súlyosan környezetszennyező akciót meghiúsították.

Az Öböl-háború után, 1996-ban az Egyesült Államok kivonta a szolgálatból az utolsó E és F változatot és az arizonai sivatagban felállított konzerváló és tároló telepre szállították őket, ott várják jobb sorsukat. Talán őket is újra hadrendbe állítják egyszer, mint az SR-71-eseket;-) . Ausztrália azonban továbbra is hadrendben tartja.

 

Ehh, transparent, na igen...

Műszaki adatok

Gyártó: General Dynamics
Hosszúság: 5,13 m
Fesztáv: teljesen kiterjesztve: 19 m; teljesen hátranyilazva: 11,9 m
Magasság: 22 m
Üres tömeg: 21 367 kg
Tankolható üzemanyag:
Maximális fegyverterhelés: 11 250 kg (a külső tartókon)
Maximális felszállótömeg: 45 000 kg
Hajtómű típusa (A/E): Pratt & Whitney TF30-P103
Hajtóművek száma: 2
Hajtómű teljesítménye: A/E: 83 kN, D: 88 kN, F: 112 kN
Maximális sebesség (F változat): tengerszinten: 1,2 Mach, nagy magasságban: 2,5 Mach
Szolgálati magassági határ: 18,2 km
Hatótávolság: csak a belső üzemanyagtöltéssel: 4600 km; külső póttartályokkal: 5740 km
Fegyverfelfüggesztési pontok: belső bombakamra + négy felfüggesztési pont a szárnyak alatt. A belső kettő elfordul, ahogy a gép a szárnyait hátranyilazza.
Személyzet: 2 fő
Fegyverzet: hagyományos és nukleáris töltetű bombák, rakéták
Hadrendbe állították: A: 1967, F: 1975. A USAF-ből kivonták: 1996
Bevetették: Délkelet-Ázsiában, Líbiában és az Öböl-háborúban
Üzemeltető országok: USA, Ausztrália (C változat)
Ára: 75 milló USD
Ismert változatok: A-F, FB-111, EF-111

 

Fotóalbum
Klikkelj a képekre, hogy teljes méretben lásd! Figyelem, minden kép ugyanabban az ablakban nyílik!

egy ausztrál F-111C teljesen hátranyilazott szárnnyal egy Aardvark utánégetővel hátranyilazott... ...és kiterjesztett szárnnyal
Agresszív felszállás Az F-111 és fegyverzete
Egy F-111-es az AGM-124C Raptor robotrepülőgépekkel. Ez már stratégiai fegyver! Bombavetési gyakorlat fékezett bombákkal      

 

Ha F-111-megszállott vagy, ajánlok F-111 egérkurzort és F-111E kiegészítést a Flight Simulatorhöz. Forrás: F-111.net

Vissza a vadászgép-főoldalra               lap teteje