F-16XL További képek

Vissza az F-16 oldalára | Kifejlesztés | Fegyverzet | Határréteg-vizsgálat | Fotóalbum

 

Az F-16XL-t a Lockheed-Martin tervezte 1980-ban, célja egy nagy hatótávolságú hajlított nyíl alakú szárnyú bombázó kifejlesztése volt az F-16-os bázisán. A program eredeti neve SCAMP (Supersonic Cruise and Maneuvering Program — utánégető nélküli szuperszonikus repülés és manőverezés) volt. A szárny forradalmi alakja a tervek szerint a szuperszonikus utazósebességet, vadászgépekre jellemző transzszonikus és szuperszonikus fordulékonyságot célozta. A szándék szerint a gép szárnya kis légellenállást fejt ki, mégis jól manőverezhet vele kis sebességen is.

A fejlesztést első szakaszában teljes egészében a General Dynamics finanszírozta. 1980 végétől beszállt a USAF is, két gépet ők szolgáltattak az átalakításhoz, így alakítottak át két F-16A-t. A törzset meghosszabbították 142 cm-rel, mégpedig két darab betoldásával. Vízszintes vezérsíkja nincs, hogy ne ütődjön oda a betonhoz le- és felszálláskor, de nincs is szüksége rá, mivel elég nagy a szárnyfelülete (több mint duplája az F-16 alapváltozatának). A szárny 20%-kal szélesebb és a törzzsel együtt hosszabb is. Belépőéle nyilazása 50-70°-ig terjed. Nagyobb mérete miatt 82%-kal több üzemanyagot tárolhat, mint az alaptípus és elhelyezhető rajta 27(!) fegyverfelfüggesztési pont. Legnagyobbrészt szénszálas kompozitból készült, hogy könnyebb legyen (272 kg-ot spóroltak rajta, de 1180 kilóval így is nehezebb, mint az F-16A szárnya). Ezzel a szárnnyal mindösszesen 25%-kal nagyobb felhajtóerőt realizáltak szuperszonikus és 11%-kal szubszonikus sebességen. Az első F-16XL 1982. július 3-án repült először.

Fegyverzet: a 27 felfüggesztési pontból 16 db 337 kg teherbírású és 2 nagy teherbírású, „nedves” van a szárnyakon, 2 a törővégen, 4 félig süllyesztve AIM-120 AMRAAM rakéták számára, egy a törzs alatt középen, 2 elöl LANTIRN konténer számára. Mindazokat a fegyvereket hordozhatta, amelyeket a többi hadrendben álló vadászgép. Egy tipikus fegyverzet-összeállítás: 2 Sidewinder a törővégeken, 2 db 1400 literes póttartály a nagy teherbírású tartókon, 10 db Mk 82 (227 kg) bomba a szárnyak alatti tartókon, 2 Mk 82 a törzs alatt középen, 4 db AMRAAM félig süllyesztve. A nehéz tartók és két másik felfüggesztési pont egy távolságban van a törzstől, ezért egyszerre nem használhatók. Ráadásul ha póttartály volt a nehéz tartón, az blokkolt még egy-egy tartót, amelyekre szintén nem lehetett fegyvert függeszteni. Póttartály nélkül a szállítható Mk 82-esek száma 16-ra emelkedik.

A USAF 1981-ben hirdette meg Advanced Tactical Fighter programját, amire a General Dynamics benevezte az F-16XL-t. A McDonnel-Douglas egy módósított F-15B-vel szállt be a versenyzésbe. 1984 februárjában az MDD gépe lett a győztes, F-15E Strike Eagle néven gyártották. Ha az F-16XL győzött volna, a típusjelzése F-16E lett volna, illetve a kétüléses verzióé F-16F. Elemzők szerint a döntés politikai alapon született, mert a USAF folytatni akarta az F-15-ösök gyártását. Az F-16XL jobb volt, mint az F-15E, de az F-15E elég jó volt.

Ezután a gépet 1985-től raktárban tartották. Habár az eredeti célt, az utánégető nélküli szuperszonikus sebességet nem sikerült elérni, a sárkányszerkezet sok hasznos kutatásra alkalmassá tette a gépet.

NASA-kísérletek: 1989-ban a két gépet átrepülték a NASA Dryden Flight Research Centerébe, ahol a „laminar airflow”-t (véletlenül nem ezt hívják magyarul határrétegnek? Aki tudja, írja meg!) kutatták. Ezt már a NASA elődje, a NACA 1926-tól kutatta, majd a NASA is F-104-esekkel, F-14-esekkel, F-15-ösökkel és F-111-esekkel is, de szuperszonikus sebességnél először F-16XL-lel.

Bizonyos mértékű turbulencia a legtöbb szárny felszínén keletkezik, tekintet nélkül annak alakjára. Ennek tapadása miatt ahogy a levegő elhalad a szárny mellett, a sima áramlás erősebb turbulenciává változik. Az eszményi szárny azonban semmilyen turbulenciát nem keltene a szárny körül, ezáltal aerodinamikailag sokkal jobb repülégpeket fejleszthetnének és a repülőgép jóval kevesebb üzemanyagot is fogyasztana, amiből a polgári repülés is profitálhatna. A tesztekhez a két gép bal szárnyát titánium „kesztyű”-vel borították, amelyekbe lézerrel milliónyi mikroszkópikus lyukat fúrtak. A szárny körül megtapadó levegő ezeken a lyukakon keresztül behatol a szárnyba és csökkenti a turbulenciát. Két változattal kísérleteztek: az aktív lényege, hogy a szárnyakba szívórendszer szívja be a levegőt, a passzív megoldás nem tartalmaz szívórendszert. A kétüléses gép új, erősebb General Electric F110-129 hajtóművet kapott, amivel egyébként véletlenül 6700 m magasan 1,1 machot értek el utánégető nélkül. A jobb szárnyára a passzív kesztyűt építették, amely üvegszállal megerősített habosított műanyagból készült, bal szárnyára az új aktív eszközt, ami szintén egy üvegszálas kompozit kesztyűből áll porózus titánnal, ami a szárny 75%-át, illetve a belépőél 60%-át borította. Benne volt az aktív rész, a kesztyű középső 66%-a, amely 2500 lézerrel készített apró lyukat tartalmaz, ahonnan a levegő 20 üregbe megy a szárny testébe, amelyek szabályozzák a szívóerőt.

Vizsgálták a szerkezeti elemeket összekapcsoló kiemelkedő szögfejek keltette turbulenciát is és ezen tanulmányok alapján új módon összeszerelt szárnyat fejlesztettek ki az F-16XL-hez.

Az F-16XL-t bevonták a hangrobbanás kutatásába is. SR-71-esek által Mach 1,25-1,8 között különféle légköri körülmények között keltett lökéshullámokat vizsgálták F-16XL-ekre szerelt szenzorokkal. Ennek a szuperszonikus személyszállítás lehetősége szempontjából volt jelentősége.

 

Műszaki adatok

Gyártó: General Dynamics
Hosszúság: 16,52 m
Fesztáv: 10,45 m
Magasság: 5,29 m
Szárnyfelület: 57 m2
Üres tömeg: nincs adat
Tankolható üzemanyag:
Maximális fegyverterhelés:
Maximális felszállótömeg: 17 915 kg
Hajtómű típusa:
Hajtóművek száma:
Hajtómű teljesítménye:
Maximális sebesség: 2 mach
Szolgálati magassági határ:
Hatótávolság: 4633 km
Fegyverfelfüggesztési pontok:
Személyzet: 1 fő
Hadrendbe állították:
Bevetették: soha
Üzemeltető országok: USA
Ára: nem ismert
Ismert változatok: nincsenek
Hasonló típusok: FB-22

 

Fotóalbum
Klikkelj a képekre, hogy teljes méretben lásd! Figyelem, minden kép ugyanabban az ablakban nyílik!

F-16XL a NASA SR-71-esével F-16XL a NASA SR-71-esével F-16XL a NASA SR-71-esével

Vissza a kísérleti gépek főoldalára