FB-22
Ez a gép csak papíron létezik, a valóságban (még) nem. Az F-22-es nagyhatótávolságú elsőcsapásmérő gyorsbombázó változata lenne. A leírás egy cikk kivonata, az eredeti elolvasható itt.
Műszaki adatok Gyártó:
Lockheed/Boeing
|
![]() |
A:
deltaszárny. A hosszabb, vastagabb deltaszárnyban 80%-kal több üzemanyagot
vihetne magával, mint az F-22. Nagyobb felhajtóerő is termelődne, amely
által nagyobb tömeget lehetne kisebb sebességen is a levegőben tartani. |
A gép úgy hasonlítana az F-22-esre, mint egy olyan új kés, amelynek épp csak a pengéje és a nyele teljesen más;-) Viccen kívül: az FB-22 megőrizné az F-22-es képességét a szuperszonikus utazósebességre 20 km magasan, ahol sok vadászgép és a legtöbb légelhárító rakéta el sem éri. Átvenné az F-22-es új, erős radarrendszerét is, amellyel több mint 160 km-ről észlelhetné az ellenséges radarokat és kiszámíthatná, hogy milyen távolságból fog a gép először feltűnni a radar képernyőjén. A rendszer fel van szerelve egy ALR-94 elektronikus vevővel és egy kettős szuperszámítógéppel az orrban, amelyekkel és az F-22 fejlett radarrendszerével csaknem fényképminőségű képeket állíthat elő a földi célpontokról.
Az FB-22 képes lenne olyan veszélyes küldetések teljesítésére, amelyekre még a B-2, vagy az F-35 sem, amelyek noha lopakodók, a legnagyobb és legerősebb radarokkal mégis felfedezhetők. Ezek leküzdésére előreküldhetnék a nagy sebességgel, nagy magasságban repülő FB-22-est, amely az ALR-94-es elektronikus felderítőrendszerével nemcsak felfedezhetné, de azonosíthatná is a föld-levegő rakétaütegek tűzvezető radarjait. Ezeket aztán nagy távolságból meg tudná semmisíteni az új, jelenleg fejlesztés alatt álló kisátmérőjű bombákkal.
A gép főbb jellemzői a kép mellett olvashatók. Néhány kiegészítés: a nagyméretű deltaszárny nemcsak nagyobb felületű, de vastagabb is lehetne, ezáltal 80%-kal több üzemanyagot szállíthatna. A nagyobb felületű szárny szükségtelenné tenné a vízszintes vezérsíkokat is. A hajtóműve az F-22 F-119-es hajtóműve helyett a továbbfejlesztett F-135-ös, vagy a konkurrens GE F-136-os hajtóműve lehetne, amelyeket a JSF-hez fejlesztettek ki. Ezek erősebbek és kevesebbet fogyasztanak, mint az F-22 hajtóműve, ezáltal is növekedhetne a hatósugár kb. 3200 km-re, ami több mint duplája az F-22-esének.
Vajon működne a séma? A történelem azt mondja, hogy igen. 1982-ben a Lockheed-Martin készített egy speciális prototípust, az F-16XL-t. Ennek a gépnek a jellegzetessége szintén a megnyújtott törzs és a szélesebb deltaszárny. Ez a gép az F-16-os bombázó változata lett volna, de sosem került sorozatgyártásra. Egyes szakértők szerint ez volt a legjobb gép azok közül, amelyeket a USAF nem vásárolt meg. Az FB-22 lehet a főnixmadár, amely az F-16XL hamvaiból feltámadhat, ezt mondja Al Piccirillo, az ATF program (amelynek terméke az F-22 is) első programmenedzsere is.
Mekkora az esélye, hogy a Pentagon elfogadja a gép tervét, illetve hogy a Kongresszus ad rá pénzt? A légierőnél vannak lelkes hívei, de hangos ellenzői is. Utóbbiak azt állítják, hogy a gép minden képessége megvan az F-22-esben is, igaz, kevesebb kisátmérőjű bombát tud szállítani és rövidebb távolságra, de a hatótáv légi utántöltéssel növelhető. A változó világpolitikai helyzet miatt és amiatt, hogy az Egyesült Államok szeretne minden régióban beleszólni a politikába, fokozódó elvárás nehezedik a légierőre, hogy minden igényre relatíve gyorsan reagáljon, erre az FB-22 jó válasz lenne.