MiG-21 Fishbed* További képek

 

Kifejlesztés | Típusváltozatok | Műszaki adatok/háromnézeti rajz - MiG-21bisz | Továbbfejlesztések | Fotóalbum | Linkek

 

A hidegháború egyik jelképe. Az 50-es évek kétszeres hangsebességre képes elfogóvadásza. Manőverezőképességét Nyugaton is elismerték. Elsősorban vadászgépnek használták, de földi célok ellen is használható volt (a délszláv válság idején a szerbek Barcsot MiG-21-essel bombázták). A hidegháború idején számos példányt atomfegyver hordozására is alkalmassá tették, és nemcsak szovjet gépeket. Az egész kommunista blokk rendszeresítette, Kínában J-7/F-7 típusjellel engedély nélkül gyártották is. Magyarország is szolgálatban tartotta. Kis mérete, alacsony üzembentartási költségei miatt ideális volt a kis országok légvédelmére. A típust azonban egész történetén végigkísérték hiányosságai: kis hatótávolsága, kis fegyverterhelése és alacsony színvonalú műszerezettsége, ezért a nyugati típusokkal összecsapva rendre alulmaradt. 32 fő változata van (l. lejjebb) és mintegy 100 alváltozata. Összesen több mint 10 000 példányt gyártottak belőle.

Kifejlesztése: a koreai háborúban használt MiG-19-esek és más vadászgépek lassúsága miatt merült fel az igény egy Mach 2-vel repülni képes vadászgépre. Kezdetben átépített MiG-19-esekkel kísérleteztek, de az új gép merőben más lett, mint ahogy az eredeti tervekben elképzelték. A nagy sebesség eléréséhez először alkalmazták a hajtómű levegőbeömlő nyílásában elhelyezett Mach-kúpot, amely megnövelte a hajtóműbe jutó levegő nyomását, ezáltal jelentősen növelte a hajtómű teljesítményét (mint a turbó, vagy a kompresszor az autóban). Ez adja a MiG-21 orrának jellegzetes formáját. De ez még elégtelen volt a kívánt sebességhez, ezért a Tumanszkij Tervezőiroda új, nagyobb teljesítményű hajtóművet tervezett, amiből a MiG-19 két hajtóművével szemben csak egyet építettek be a prototípusba, így csökkent a gép tömege és javult a helykihasználás. A Je-1 prototípus először 1954-ben, a Je-2 1955. februárjában repült először. Ezek még a MiG-19 nyilazott szárnyait és vízszintes vezérsíkjait kapták. Ezek a gépek még mindig nem voltak képesek kétszeres hangsebességgel repülni, ezért ezután fejlesztették hozzá ki az akkor még igen új deltaszárnyat. Ennek érdekessége, hogy szemben a Mirage-okkal a MiG-21 hagyományos vízszintes vezérsíkokat kapott és a szárny nem ért végig a törzs teljes hosszán, csak a közepéből nő ki. A Je-4/1 az új szárnnyal, de gyenge hajtóművel épült meg, ezért alig 1920 km/h-s sebességre volt képes. A Je-4/2 (később Je-5) már biztató eredményeket produkált, de csak a Je-6-ossal, amely még erősebb hajtóművet kapott, tudták végre átlépni a 2 machos álomhatárt, 1958-ban. Ez a gép azonban 1958. május 28-án a mereven beépített Mach-kúp miatt lezuhant a pilóta halálát is okozva. A további tökéletesítések eredményei lettek a Je-6/1-2-3 változatok, amelyek közül az utolsó 1959-ben és 1960-ban sebességi világrekordot is felállított. A Je-6 alapján kezdték el gyártani az előszériát MiG-21F (Fishbed* B) típusjelzéssel.

A MiG-21-est kifejlesztésétől kezdve a mai napig állandóan fejlesztik, ezért részleteiben csak az egyes változatokban lehet bemutatni.

Típusváltozatok:

MiG-21F Fishbed* C: végső sorozatgyártási változat.

MiG-21U Mongol* A: a MiG-21F kétüléses oktatóváltozata.

MiG-21G Fishbed* C: az első nagyobb sorozatban gyártott változat, a Szovjetúnióban és Csehszlovákiában gyártották.

J-7/F-7: a Kína által másolt MiG-21F/G változatok, a Senyang és a Csengdu gyártotta. Az F-7 az exportváltozat típusjelzése.

J-7II/F-7B: továbbfejlesztett J-7/F-7

MiG-21PF Fishbed* D: erősebb hajtóművel, megnövelt méretű levegőbeömlő nyílással gyártott változat, fejltettebb radar, az első többé-kevésbé minden időjárási körülmények között alkalmazható gép

MiG-21PFS Fishbed* E: továbbfejlesztett PF RATO-val a rövidebb felszállási úthosszért, csapott füllel a rövidebb kifutási úthosszért, fejlesztett aerodinamikai kialakítással és fegyverfelfüggesztési pontokkal

MiG-21FL/Type 77: a PF exportváltozata, indiai licenc

MiG-21PFM Fishbed* F: olyan változat, amelybe az F, PF és PFS változatok valamennyi újítását beépítették

MiG-21PFMA Fishbed* J: az első földi csapásmérő képességű MiG-21, nagyobb üzemanyagtartállyal, erősebb radarral, 23 mm-es gépágyúval és 2 helyett 4 fegyvertartóval

MiG-21M/Type 96: MiG-21PFMA indiai licencben

MiG-21R Fishbed* H: felderítő változat a PFMA bázisán fényképezőgépekkel, infravörös szenzorokkal, elektornikai felderítő/lefogóeszközökkel

MiG-21MF Fishbed* J (1970): új hajtóművel szerelt változat

MiG-21RF Fishbed* H: felderítő változat az MF bázisán

J-7III: a J-7II továbbfejlesztett változata, az MF bázisán készült, új radarral és minden időjárási körülmények között, éjjel-nappal bevethető kapacitással, a Csengdu gyártotta licencben

MiG-21SM Fishbed* J: ismeretlen

MiG-21SMT Fishbed* K: továbbfejlesztett MF, jobb manőverezőképességekkel, nagyobb üzemanyagtartállyal és ECM-eszközökkel a szárnyvégekbe építve.

MiG-21SMB Fishbed* K: ismeretlen

MiG-21bisz Fishbed* L (1972): többfeladatú vadászbombázó az MF bázisán, könnyebb sárkánnyal, nagyobb üzemanyagtartállyal, fejlettebb elektronikával.

Sárkányszerkezete több téren is változott: az orr-részben a levegőbeömlő nyílás szélesebb, fejlettebb a lökéshullám felerősítése és a határréteg-leválasztó gyűrűje. Nagyobb méretű radart is beépítettek. A tankolható plusz üzemanyagot a pilótafülke mögé beépített gerinctartályban tárolja, erről könnyen felismerhető a bisz változat.

Az Mbisz változat új, sokkal erősebb és megbízhatóbb Tumanszkij R-25-ös hajtóművet kapott.

Új lokátort kapott, az SZMA, vagy 010 típusjelzésűt. Áramfejlesztő rendszere kiegészült a GO-4PC váltóáramú generátorral, amire az új rendszerek nagyobb energiaigénye miatt volt szükség. A MiG-21bisz 75A változat robotpilótája hasonló az MF-éhez, de már a MIG-23 LAZUR rávezetőrendszerét építették be. A 75AP változatból utóbbit hely hiányában kihagyták, viszont a MiG-23 robotpilótáját és navigációs rendszerét építették be. SzRZO célazonosító és SzOD-57M saját-idegen válaszjeladó berendezést szereltek be (utóbbit 1994-ben kiegészítették az amerikai IFF rendszerrel is).

Fegyverzete: GS-23 gépágyú (mint a korábbiaknak) 250 lőszerrel, RSz-3 infravörös önirányítású légiharcrakéta, 16 és 32 darabos rakétakonténerek Sz-5 57 mm-es nem irányított kisrakétákkal. Bombák: 132 kg-os OFAB-100M-54, 285 kg-os FAB-250-62, 524 kg-os FAB-500M-62. ZB-500 369 kg-os napalmtartály, KGMU-2 aknaszóró konténer.

Magyarország 62 darabot tartott belőlük üzemben, ezzel a második legnagyobb példányszámú szolgálatban tartott vadászgépünk volt.

 

MiG-21Mbisz Fishbed* N: bisz új, R-25 hajtóművel, még fejlettebb avionikával, nagyobb  hatósugárral és fegyverterheléssel

MiG-21US Mongol* B: kétüléses változat, hasonló az U-hoz, de csapott füllel

MiG-21UM Mongol* B: az MF kétüléses változata

F-7M Airguard: továbbfejlesztett J-7II nyugati elektronikával, nagyobb teljesítményű hajtóművel, erősebb futóművel, változatosabb fegyverterheléssel

F-7P Skybolt: a F-7M Pakisztán számára (20 db épült)

F-7MP: továbbfejlesztett F-7M új pilótafülke-kialakítással és nagyobb túlélőképességgel Pakisztán számára (60 db épült)

J-8: jelentősen továbbfejlesztett változat, lazán a MiG-21-esre és a MiG-23-asra alapozva, a Senyang gyártotta licencben

Műszaki adatok — MiG-21bisz (1972)

Gyártó: Mikoján-Gurjevics tervezőiroda
Hosszúság: 14,7 m
Fesztáv: 7,15 m
Magasság:
Szárnyfelület: 23 m2

Üres tömeg:
Tankolható üzemanyag:
Maximális fegyverterhelés: 1500 kg
Maximális felszállótömeg:
Hajtómű típusa: Tumanszkij R-25
Hajtóművek száma: 1
Hajtómű teljesítménye: 61,3 kN
Maximális sebesség: 2230 km/h
Szolgálati magassági határ: 17 980 m
Szolgálati hatósugár:

Maximális túlterhelés: 7 g
Fegyverfelfüggesztési pontok: 4
Személyzet: 1 fő; U, UB, stb.: 2 fő
Hadrendbe állították: 1957
Üzemeltető országok: l. lejjebb
Bevetették: l. lejjebb

Ára: nem ismert
Ismert változatok: 75A és 75AP

Hasonló típusok:

 

Továbbfejlesztések a hidegháború után

Az 1990-es években még nagyszámú MiG-21 állt szolgálatban a világ számos légierejében. Ezek elsősorban elektronikájukban voltak elavultak, ezért új elektronikával és fegyverzettel való ellátásuk jó alternatíva lehetett a teljesen új, drága típusok beszerzésének.

MiG-21-93: Oroszország 1993-ban a párizsi légibemutatón mutatta be modernizációs terveit, de az első felújított gépet csak '94-95-ben tudta bemutatni. Kabintetője egy részből készült, jobb kilátást biztosítva a pilótának. Két visszapillantó tükröt is tettek bele. A szárnybekötésnél helyezték el az új fegyverzet elektronikáját, hátső részébe 2×30 infrazavaró töltet került. A függőleges vezérsík két oldalába Thomson-besugárzásjelző került. Ha a szenzor azt érzékeli, hogy az ellenséges gép radarja célzó üzemmódra vált, automatikusan infracsapdát lő ki.

Kopjó elnevezésű radarját a Thomson és az orosz Fazotron közösen fejlesztette, ez a MiG-29M radarjának kicsinyített változata. Hatótávolsága 57 km. Képes a földháttérben, vagy nagy magasságban repülő célok felderítésére is. 8 célpontot képes egyidejűleg megjeleníteni a képernyőn, de nem képes a helyzetüket megjegyezni. Az adatokat továbbítja a közepes és rövid hatótávolságú rakéták, valamint a gépágyú számára is. Képes megjeleníteni a célpontot a HUD-on is. Célzó üzemmódban két célpontot tud követni, és egy R-77 félaktív lokátoros önirányítású rakétát célravezetni. A radar szoftvere beprogramozható arra is, hogy adatait MiG-31-esek számítógépére átjátssza, így azokkal együttműködjön a légtér megfigyelésében. Felszíni üzemmódban alkalmas térképészeti feladatokra, képes célpontok képét kimerevíteni, nagyítani. Híd jellegű célokat akár 100 km-ről, hajókat 30 km-ről tud felderíteni.

Fegyverzet: a biszből csak a GS-23 gépágyú maradt meg 250 lőszerrel. Ennek találati pontosságát radarvezérlés javítja. Levegő-levegő rakéták: R-77 aktív lokátoros önirányítású, R-27 R1 és T1 közepes hatótávolságú félaktív lokátoros és infravörös önirányítású, R-73 és R-60 rövid hatótávolságú hőkövető rakéták. Az R-27-esből tömege miatt egyszerre csak kettő függeszthető, a többiből akár négy is, sőt az R-60-asból hat. Földi célok ellen irányított bombákat is használhat: a modern KAB-500L lézeres és KAB-500KR TV-irányítású bombák, B-8 nem irányított rakétakonténer, H-25ML lézerirányítású és H-25MP lokátorellenes rakéta. Állítólag függeszthető a H-31P radargyilkos rakéta is, de ez óriási méretei miatt kétséges. Fejlesztik már a lézeres és IR célkereső, célmegjelölő és távolságmérő berendezést (FLIR?). Elektronikai eszközök: TV- és lézeres célmegjelölő, elektronikai zavaró konténer. A gyártó lehetőséget ad nyugati fegyverrendszerek alkalmazására is.

A kisebb méretű elektronikai eszközök miatt felszabaduló helyet a szállítható üzemanyag növelésére használták fel.

Számítások szerint egy-egy gép felújítása 1,5 millió dollárba kerülne, a munkálatokat az adott országgal közösen végeznék el.

MiG-21-2000: Oroszország, valamint párhuzamosan egy izraeli és egy román cég felújított sok MiG-21-est, többek között a román légierő teljes MiG-21-parkját, mivel csak az elektronikája avult el, sárkányszerkezete korszerű ma is. Az új gépeket új radarral szerelték fel, képessé tették Sidewinder hordozására és célbajuttatására, új műszerfalat kapott színes LCD-kel. Típusjelzése MiG-21-2000 lett.

YF-110: Sokan nem tudják, de az USA is hozzájutott MiG-21-esekhez, azokat tesztelésre és pilótáinak MiG-ekkel szembeni kiképzésére maga is szolgálatba állította YF-110 típusjelzéssel.

Üzemeltetők: szovjet utódállamok, Magyarország, (volt) Jugoszlávia, Csehszlovákia, Lengyelország, Románia, Bulgária, Albánia (J-7), Azerbajdzsán, Horvátország, Kína (J-7), Mongólia, Vietnám, Észak-Korea, India, Pakisztán (J-7, F-7P), Afganisztán, Banglades, Kambodzsa, Laosz, Kuba, Angola, Algéria, Burma (J-7), Észak-Jemen, Dél-Jemen, Egyiptom (MiG-21, J-7, F-7), Etiópia, Szudán, Irak, Irán, Szíria, Guinea, Líbia, Madagaszkár, Mali, Mozambik, Nigéria, Tanzánia, Uganda, Zambia, Zimbabve, Finnország, USA (YF-110)

Az üzemeltetők közül kiemelnénk Finnországot, amely az egyetlen nyugati ország, amely szovjet harcigépet állított szolgálatba. Az 1960-as évek elején a svéd J-35 Draken és a Mirage III mellett a MiG-21-est is versenyeztették és ez utóbbit választották. 1963 novemberében állították az első F-13-asokat szolgálatba. A továbbiakban (1978-tól) bisz változatokat rendszeresítettek, az F-13-asokat áthelyezték a felderítéshez és alaposan átalakították. 1986-ban vonták ki őket a szolgálatból. A biszek gyors elhasználódása miatt 1984-ben újabb gépeket rendeltek, amelyek '86-ban érkeztek meg. Ezek 1997-ig álltak szolgálatban.

Bevetések: indiai-pakisztáni háború, India, 1965; vietnámi háború, 1967-75; „anyagháború” a Szovjetúnió és Egyiptom között, 1969-70; bangladesi háború, India, 1971; Jóm Kippur-háború Egyiptom-Szíria-Izrael, 1973; szír légtérsértő MiG-21 lelövése izraeli F-15 által 1979-ben; libanoni háború, Szíria, 1982; szovjet-afganisztáni háború, 1979-89; (első) Öböl-háború (Desert Storm), 1991; NATO-szerb háború, Bosznia, 1995; második Öböl-háború (Desert Fox), 1998; NATO-szerb háború, Koszovó, 1999; amerikai-afganisztáni háború, 2001.

 

Fotóalbum
Klikkelj a képekre, hogy teljes méretben lásd! Figyelem, minden kép ugyanabban az ablakban nyílik!

MiG-21bisz, az utolsó, legmodernebb változat Egy magyar MiG-21bisz A MiG-21-2000 felújított pilótafülkéje
A cseh légierő egyik MiG-21bisze A cseh légierő bemutatóra tarkára festett MiG-21bisze MiG-21-93 (Oroszország által modernizált változat) A román légierő egyik MiG-21-2000-ese
MiG-21-2000 MiG-21-2000 az izraeli légierő felségjelével   VRML-modell Cortona .vrml-lejátszó
vrml 1.0 konverter
Cosmo Player

Ajánlott oldalak: http://

 

Kifejlesztés | Típusváltozatok | Műszaki adatok/háromnézeti rajz - MiG-21bisz | Továbbfejlesztések | Fotóalbum | Linkek

 

* a volt Varsói Szerződés tagországai által gyártott repülőgépeket NATO-kódnevük után is ismerjük, ez a vadászgépeknél F-fel kezdődik.

 

Vissza a vadászgép-főoldalra