RAH-66 Comanche További képek

 

Sárkányszerkezet | Pilótafülke | Elektronika | Fegyverzet | Műszaki adatok | Fotóalbum

 

A gép típusjelzése arra utal, hogy a helikopter egyszerre alkalmas lesz felderítésre és harci feladatok végrehajtására. Ezzel egyszerre váltja fel az AH-64-est és az OH-58-ast. De az egyik változata együtt is fog működni az Apache-vel, amennyiben a könnyű, nehezen felderíthető, gyors helikopter felderíti a célpontokat, az adatokat digitális formában továbbítja az irányításnak, majd a nagy tűzerejű Apache-k, vagy éppen más Comanche-k indulnak a célok megsemmisítésére.

A helikoptert a két leghíresebb cég, a Bell és a Sikorsky fejleszti. Két prototípust építettek. Első repülése 1996. január 4-én volt. A fejlesztés 2000 júniusában a tervezési és gyártási fejlesztés (EMD) szakaszába lépett, ehhez 2006-ig 11 helikoptert gyártanak. A sorozatgyártás egy 78 gépből álló kezdeti sorozattal 2006-ban indul majd meg. A felfegyverzett felderítő Block I változatot 2009-ben kezdik sorozatban gyártani, a nehéz támadó Block II változatot 2010-ben. Az amerikai hadsereg összes igénye 1213 db Comanche.
A gép sárkányszerkezete törésálló és ballisztikusan ellenáll a 23 mm-es gépágyúnak is. A radarvisszaverő felületét minimalizálták elsősorban a speciális alakra kiképzett törzs, másrészt a törzsön belül hordott fegyverek által. A hajtóművek forró gázai a rotor alatt apró réseken át, hideg levegővel keverve áramlanak ki, így a helikopter nagyon kis hőképet ad. Ötágú, önkenő, kompozitanyagból készült csapágy nélküli főrotorja és ventillátorszerű, farokba épített farokrotorja van. Ez utóbbi képes ellenállni 12,7 mm-es géppuskatűznek is. Ferdén van beállítva, segítségével a helikopter 4,7 mp alatt képes 180°-os fordulóra, valamint 120 km/h-s oldalazó repülésre, aminek különösen harci feladatnál veszi nagy hasznát.
A gép könnyen karbantartható, minden pontjához
Karbantartás létrák nélkül

hozzá lehet férni létrák és állvanyok nélkül.

A pilótafülke nagyméretű színes kijelzői megkönnyítik a csatatér rengeteg adatát átlátni és felhasználni. Meglehetősen hasonlít az F-22 műszerfalára.
Pilótafülke: két azonos fülke van egymás mögött a pilótának és a másodpilótának. A helikoptert eredetileg fémből építették volna és egy fő vezette volna, aztán a speciális műanyagok mellett döntöttek, amelynek köszönhetően a gép önsúlya annyival csökkent, hogy kialakíthattak egy második ülést is. Ez a harci helikoptereknél általános, egyetlen számítógép sem tudja elvégezni a személyzet helyett a harctéri feladatokat úgy, hogy elég lenne egy ember is. A pilótafülke hermetikusan zárt, saját légkondícionáló rendszerrel, amely megvédi a pilótákat a vegyi vagy biológiai fegyverektől is. A helikopter éjjellátó készülékét a Lockheed-Martin szállította, a pilóták sisakba épített kijelzőjét a Kaiser/Hamilton. Ez egészen széles látókört biztosít: 35×52°-ot. A célpontok kijelölése és a tüzelés a botkormány gombjaival történik. Mindkét pilótának két színes LCD-je van: az egyiken egy digitális, mozgó térkép látható az azonosított célpontokkal, akárcsak a számítógépes szimulátorokban, a másik egy taktikai helyzet- és éjszakai műveleti kijező.

Elektronikája: AN/AVR-2A(V) lézervevő-riasztó rendszer a Goodrichtől (korábban Raytheon), ITT AN/ALQ-211 IRCM (integrált rádiózavaró berendezés), infravörös zavarók. Ezen kívül passzív szenzorok tömege és egy Northrop-Grumman küldetéstervező rendszer, amely a szenzorokból beérkező adatokat dolgozza fel, Northrop-Grumman célpontazonosító rendszer. A tűzvezető rendszert a Lockheed Martin szállítja, amely magában foglalja az EOTADS célpontfelderítő és -azonosító rendszert, tévékamerát, két színes lézertávmérőt, hosszú hullámhosszú FLIR-t és a pilóták éjjellátó készülékét, amelyben szintén van egy FLIR. A Comanche radarja az AH-64D milliméteres hullámhosszú Longbow radarján fog alapulni. A gépben lesz GPS (nem olyan kis pontosságú, mint az autóinkban, hanem centiméteres pontosságú), radaros magasságmérő és egy, a célpontok viselkedésének jellemzőit összehasonlító és ez alapján őket azonosító rendszer.

Fegyverzet: A Comanche rakétái belső kamrában vannak, a kamra ajtajára erősítve; az ajtók általában zárva vannak, a fegyverek pedig nem jelentenek légellenállást, sem radarvisszaverő felületet. Tüzeléshez az ajtók oldalra kinyílnak. Használható fegyverek: Stinger, Starstreak, vagy Mistral légiharcrakéták, TOW II, Hot II, vagy Longbow Hellfire levegő-föld rakéták, Sura D 81 mm-es, Snora 81 mm-es és a jó öreg Hydra 70 mm-es nem irányított rakéták. Az összeállítás változatos: mindkét ajtóra erősíthető pl. 3 Hellfire, vagy 6 Stinger. A helikopter ezen kívül felszerelhető szárnycsonkokkal, mint az AH-1-esen vagy az AH-64-esen vannak, amelyekre további négy Hellfire, vagy nyolc Stinger függeszthetők.

A Comanche orrában lévő toronyban egy Gatling 20 mm-es gépágyú van, akárcsak a legújabb AH-1W/Z Super Cobrákban. Ez két üzemmódban 750, illetve 1500 lövést tud leadni percenként. 500 lőszeres tára van, amelyet egy kétfős személyzet nyolc perc alatt tud újratölteni.

 

Műszaki adatok

Gyártó: Bell-Sikorsky
Hosszúság: 15,6 m
Rotorátmérő: 13 m
Magasság: 3,7 m
Üres tömeg: 4345 kg
Tankolható üzemanyag: 1142 l (a belső tartályokban)
Maximális fegyverterhelés:
Elsődleges küldetési tömeg: 5816 kg
Hajtómű típusa: LHTec T-800-LHT-801 gázturbina
Hajtóművek száma: 2
Hajtómű teljesítménye: 1148 kW
Főrotor: önkenő, rázkódásmentes, kompozit, lapátok száma: 5
Farokrotor: átmérő: 1,5 m, kompozit, ferde, lapátok száma: 8
Maximális sebesség: 316 km/h, hátrafelé: 130 km/h
Emelkedési sebesség: 283 m/min
Szolgálati magassági határ: nincs adat
Maximális hatótávolság: 2300 km
Fegyverfelfüggesztési pontok: 4 a törzsben
Személyzet: 2 fő (pilóta és másodpilóta)
Hadrendbe állítják: 2009/10
Bevetették: még nem
Üzemeltető országok: az USA
Ára: nincs adat
Ismert változatok: Block I: felfegyverzett felderítő; Block II: nehéz csatahelikopter

Fotóalbum
Klikkelj a képekre, hogy teljes méretben lásd! Figyelem, minden kép ugyanabban az ablakban nyílik!

Itt elég jól látszik a 20 mm-es Gatling gépágyú      
         

 

Vissza a helikopter-főoldalra