U-2 Dragon Lady További képek

 

Hajtómű | Pilótafülke | Felderítőrendszerek | TR-1A | ER-2 | Műszaki adatok és háromnézeti rajz | Fotóalbum

 

Az 50-es évek híres felderítőgépe. A Lockheed titkos fejlesztésekkel foglalkozó Skunk Works nevű részlege fejlesztette. 1955-ben állt szolgálatba és a hidegháború egyik jelképe lett. Rendkívül megbízható hajtóművével és hosszú, egyenes, leállított hajtóművel való vitorlázásra is képes szárnyaival nagy magasságból kémlelte a szovjet interkontinentális rakéták bázisait jóval a légvédelmi rakéták hatótávolsága fölött. Számtalan légelhárító rakétát indítottak a U-2-esekre, de egészen 1960. május 1-ig nem tudták lelőni. Ezen a napon egy U-2-es indult a pakisztáni Pesavarból, hogy a Szovjetúnió fölött elrepüljön egy svédországi bázisra. A rakétakomplexum fölött egész csomó SA-2-es légvédelmi rakétát lőttek ki rá, és noha mindegyik jóval alatta robbant, a gép a lökéshullámoktól mégis lezuhant. A pilótát, Gary Powerst elfogták és óriási nyilvánosság előtt diadalmasan elítélték. 1962. október 14-én Kuba fölött a kubai légvédelem szintén lelőtt egy U-2-est, amely a telepített közepes hatótávolságú, nukleáris töltetű SS-4-es rakéták kilövőállásait fényképezte. A pilóta ezúttal meghalt. Legutóbb 2003. január 26-án vesztett a USAF U-2-est Dél-Korea fölött. A gép Szöultól 50 km-re délre zuhant le hajtóműhiba miatt, pilótája katapultált, de megsérült. Rajta kívül három embert sebesítettek meg a roncsok. A U-2-esek az észak-koreai atomlétesítményeket figyelték.

A gépnek egy főfutója van, mivel egyszerűen nincs hely a gép törzse alatt kettőre. Ezért futói nem háromszög alakban támasztják a gépet, mint más gépeknél megszoktuk, hanem tandem elrendezésben. Ez az orrfutóval afféle bicikli kinézetet ad a repülőnek. A felszállást két támasztófutó segíti, hiszen óriási a szárnyfesztáv. Ezeket felszállás után ledobja (a földi személyzet összeszedi és újra felhasználják). A leszállás igen bonyolult, részben a rossz kilátás miatt, részben szintén a szárnyfesztáv miatt, ezért csak szinte teljes szélcsendben szállhat le. A szárnyak végén megerősített csúszótalpak vannak, amelyek még a legtapasztaltabb pilótáknak is odaverődnek a betonhoz. A leszállás előkészületei két órát is igénybe vehetnek. A pilóták éppen ezért nemcsak repülnek, hanem a földi irányításban is segítenek éppen repülő társaiknak (mobile officer).

Hajtómű: A régebbi U-2-esek Pratt and Whitney J75-P-13 utánégető nélküli sugárhajtóművel voltak felszerelve. A U-2S új, könnyebb és nagyobb teljesítményű General Electric F118-GE-101 hajtóművet kapott. Ezzel percenként 5000 méteres emelkedést képes elérni kb. 8000 méterig, utána lassabban emelkedik egészen kb. 21 km-ig.

A U-2 1955 óta számtalan átalakításon ment keresztül. Az 1967-ben szolgálatba állított R változat méreteit megnövelték, hogy több üzemanyag és felderítőeszköz férjen bele és nagyobb legyen a hatótávolsága. A későbbiekben a sárkányszerkezeten nem változtattak, a hajtóművön már többet, a felderítőrendszerek pedig többszörös generációváltáson mentek keresztül. A fényképeket régebben 70 mm-es filmre készítette, ma digitális kamerával fényképez és az anyagot műholdakon keresztül azonnal továbbítani tudja a parancsnokságra.
Pilótafülke: a pilóta nyomás alatt tartott ruhát visel, oxigénellátását folyékony oxigént tartalmazó tartályból kapja. A kabint egy teljes elektronika-felújító programban teljesen újjáalakítják, az első új elektronikájú U-2S-t 2002-ben adták át. A U-2-esek új fedélzeti számítógépet kapnak, három 15×20 cm-es multifunkciós LCD-t, új irányítórendszert és egy független másodlagos kijelzőt a repülési adatoknak.
A U-2S továbbfejlesztett műszerfala a pilótafülkében. Klikkelj rá, hogy nagyobb mértben lásd!

 

Felderítőrendszerek: a korábbi U-2-esek öt 70 mm-es kamerával optikai felderítést végeztek. A mai gépek elektronikus felderítésre is alkalmasak. A felszerelés variálható a feladatnak megfelelően. Műszerei: elektrooptikai rendszerek (értsd: digitális kamerák), Senior Glass radarjel-felderítő rendszer, amely az adatokat továbbítani is tudja a bázisra. Az ASARS-2 szintetikus nyílású radarral, amely egy nagyhatótávolságú, minden időben, éjjel-nappal használható oldalranéző (side-looking airborne radar — SLAR) lokátor, a csatateret pásztázhatja a repülőgép mindkét oldalán 162 km-es távolságig. Két V-alakú antennatömbje van, amelyekkel a radar pásztázhat, vagy alaposabban megfigyelhet akár álló, akár mozgó célpontokat. Mozgó célpont-jelző módban a kép gyengébb minőségű; álló célpontokat megfigyelő üzemmódban nagyobb felbontással képes azokat letapogatni. A képeket rögzíteni és szélessávú kapcsolaton továbbítani is

képes. Már elkészült a nagyobb felbontású, hatékonyabb radar, az ASARS 2A is. A szárnyakon lévő tokokban jelfogó antennák vannak, a gép tetején pedig a műholdas kapcsolat antennája.

TR-1A: A U-2-es korábbi, 80-as években továbbfejlesztett változata. Az utolsót 1989-ben adták át a légierőnek. A TR a tactical reconaissance rövidítése, vagyis harcászati felderítésre szánták. Valójában a gyártott 24 gépből csak 10-et építettek ténylegesen taktikai célra, ezek kaptak egy 55 km hatótávolságú földi célokat minden időjárási körülmények között felderítő radart (SLAR) és a Lockheed-Martin Precision Location Strike Systemjét az ellenséges radartevékenység és a föld-levegő rakétaállások felderítésére, a többit szintén stratégiai feladatokra használták. A kétszemélyes oktatóváltozatokat TR-1B típusjelzéssel illették. 1992-ben a korábbi U-2-esekkel együtt ezeket a gépeket is átalakították és egységesen U-2R-nek nevezték át őket, majd az új F-118-101 hajtóművel felszerelve ma U-2S-nek nevezik őket.

A U-2S-nek van kétszemélyes oktatóváltozata is, a U-2ST.

ER-2: a NASA által használt U-2-esek típusjelzése. A gépeket magaslégköri kísérletekre, légköri jelenségek, a légkör kémiai és fizikai vizsgálataira, óceáni folyamatok megfigyelésére és a földi ásványi erőforrások vizsgálatára használják. Két ilyen gépe van NASA-nak. Fényképek az ER-2-ről.

U-2S

Műszaki adatok — U-2S

Gyártó: Lockheed-Martin Skunk Works
Hosszúság: 19,2 m
Fesztáv: 30,9 m
Magasság: 4,8 m
Szárnyfelület: 92,9 m2
Üres tömeg: 7031 kg
Tankolható üzemanyag: nincs adat
Hasznos teher: 2270 kg
Maximális felszállótömeg: 18 144 kg
Hajtómű típusa: General Electric F118-GE-101
Hajtóművek száma: 1
Hajtómű teljesítménye: 76 kN
Utazósebesség: 764 km/h
Szolgálati magassági határ: 21 km
Hatótávolság: 5400 km
Személyzet: 1 fő
Hadrendbe állították: 1955, TR-1A: 1989, U-2R: 1967, U-2S: 1994
Bevetették: a Szovjetúnió rakétabázisainak kémlelésére, Kuba fölött a karibi rakétaválság idején, a szuezi válságban, a Sínai-félsziget fölött folyamatosan, az Öböl-háborúban Irak fölött, a délszláv válság idején Bosznia, Koszovó fölött, Afganisztánban...
Üzemeltető országok: csak az USA
Ára: nem ismert
Ismert változatok: U-2A-S; TR-A/B; ER-2 (NASA)

Fotóalbum
Klikkelj a képekre, hogy teljes méretben lásd! Figyelem, minden kép ugyanabban az ablakban nyílik!

Egy korai U-2 U-2B
Ezen a képen jól látszik a tandem futóműelrendezés TR-1A-k U-2S
"Púp a U-2S hátán" - ebben van a műholdas kapcsolathoz szükséges antenna A kétszemélyes oktatóváltozat A NASA által  használt változat: ER-2 Egy másik ER-2  

Vissza a felderítőgépek főoldalára