Légtérellenőrző és elektronikai zavaró-lefogó gépek

 

Két egymástól meglehetősen különböző feladat, amelyeket összeköt a használt eszköz, az elektronika. Az elektronikus hadviselés még a II. világháborúban kezdődött, amikor feltalálták a radart. Az angolok hamarosan rájöttek arra is, hogy hogyan lehetne ezeket zavarni: alumíniumcsíkokat dobáltak le a repülőgépeikről nagy tömegben.

E-2 Hawkeye
Azóta a radar is felkerült minden harcigépre, de van olyan gép is, amely maga is egy óriási radargép. Ezek az AWACS (Airborne Warning and Control System - légi riasztó- és irányítórendszer; nem "avacs"-nak, hanem "eveksz"-nek kell mondani!) gépek. A típust másnéven AEW-nak mondják (Airborne
E-3 Sentry

Early Warning and Control System - korai légi riasztó- és irányítórendszer). Ilyen gép az amerikai E-2, vagy az E-3. Nagy előnyük a földi lokátorokkal szemben, hogy a magasból sok mindent látnak, amit a földi tereptárgyak leárnyékolnak és természetesen, hogy tudnak mozogni. A vadászgépek radarjával szemben az az előnyük, hogy több száz kilométerről meglátják a repülőgépeket és nem csak abból az irányból, amerre mennek, hanem 360°-ban. A vadászgépeknek nemigen tanácsos bekapcsolni a radarjukat bevetés közben, amíg nem érnek a cél közvetlen közelébe, hogy minél később fedezzék fel őket. Addig a légtérellenőrző gépek irányítják őket, ez a másik feladatuk.

Az E-4 kifejezetten repülő harcálláspontnak készült, ahol minden szükséges kommunikációs eszköz megtalálható, nagytermében pedig akár vezérkari gyűlést is lehet tartani.

EA-6B
Ha van radar, azt zavarni is kell, ahogy tették az angolok. Ezt ma már speciális gépek csinálják, amelyek a rájuk telepített antennaerdővel és gyors számítógépeikkel pillanatok alatt be tudják mérni, fel tudják ismerni az ellenség radarjait, sőt a kommunikációjuk rádiójeleit, és megfelelő ellenintézkedést képesek kezdeni, hogy a saját bombázók ez alatt a
EF-111A Raven
védőernyő alatt kisebb veszélyben tudják elvégezni feladatukat.
De az újabb gépek ennél tovább is mennek, amikor az ellenség földi légelhárító rakétarendszerének lokátorait fizikailag semmisítik meg. Ez a Wild Weasel feladat, amelyre régen speciális gépeket, pl. az F-4G-t használták, ma már sok frontoldali vadászgép is képes rá, de elsődleges feladata például az EA-6B-nek vagy a Tornado ECR-nek, amelyek HARM vagy ALARM rakétáikkal lőhetik szét ezeket a radarokat.
Tornado ECR